Amint felébredtem, már siettem is zuhanyozni. Majd gyorsan megreggeliztem, é már indultam is suliba. A suli unalmas volt. Az első órám matek volt, utána biológia, angol, tesi, földrajz és egy fizika. Legnagyobb örömömre. Amikor hazaértem, elszaladtam ismét zuhanyozni, majd indultam is La Push-ba, mert hogy találkozok Zack-el. Érdekes volt, mert egyáltalán nem is izgultam, se semmi. Igaz, hogy jól nézett ki Zack, de nem izgatta a fantáziámat annyira.
Pont beértem La Push-ba, amikor már elém is szaladt Zack.
- Szia Melanie. – mosolygott rám a fiú.
- Szia. – Álltam meg a bicajjal. – Nos mi lesz a mai programunk? – kérdeztem mosolyogva.
- Nem tudom, mit szeretnél csinálni?
- Nekem mindegy mit csinálunk.
- Sétáljunk a parton rendben?
- Persze.
Sokáig sétálgattunk szótlanul, gyönyörködtünk a tengerben. Amikor egyszer csak valaki elkezdett futni felénk. Mindketten odakaptuk a fejünket, amikor megszólalt az illető.
- Héy, Zack! Hallod öregem? Zaaack! – Amint odanéztem elállt a lélegzetem. Egy fiú volt az aki futott utánunk, olyan volt mint Zack, izmos, bronz színű test, fekete, rövid haj, de mégis.. sokkal jobban nézett ki mint Zack.
- Szia Jacob! Mit szeretnél?
- Szia Zack.. – Azzal rám nézett és nem szólt egy szót sem.
- Jake mit akarsz? Hallod Jake? Jake?! – De ő még mindig csak engem nézett én pedig őt. Nem szakította meg sem ő, sem én a szemkontaktunk. És semelyikünk sem szólt egy árva szót sem. Elmerültünk egymás tekintetében, és tudtam, hogy ő az akire vártam. Azt hiszem szerelem volt első látásra.. A szemezésünkből Zack rángatott ki minket. Egyszer csak megrángatta Jacob vállát és kényszerítette, hogy rá nézzen.
- Héy Jake, figyelsz rám? – Azzal Jake kelletlenül ránézett. – Mit szerettél volna mondani?
- Ja öö.. Elfelejtettem. – mondta, és megint rám nézett.
- Ja tényleg bocsi. Még be sem mutattam Melaniet. Szóval: Melanie Brings, Jacob Black. Jacob Black, Melanie Brings. – mondta Zack.
- Nagyon örülök Melanie. – mosolyodott el Jake.
- Szintén.
- Zack! Ő az akiről meséltem neked? Hogy ideköltözött Maryhez?
- Igen. Tegnap találkoztam vele a tengerparton.
- Ó. Szóval innen tudtál ennyi mindent rólam. – vigyorogtam el Zack-re – De te honnan tudsz rólam ennyi mindent? – fordultam Jake-hez.
- Hát Maryvel elég jóban vagyunk már évek óta. Pontosan 3 éve, amikor is segített nekem bevinni apámat a kórházba.. Mindegy ez hosszú történet.
- Értem.
Észrevettem, hogy már alkonyodik, ekkor ránéztem az órámra, és láttam, hogy 8 óra van.
- Ó a francba! Fél órát máris késtem. Mary ki fog akadni. Bocsi, de mennem kell! Sziasztok. Remélem még találkozunk Jake. – Mosolyogtam a fiúra. – És persze veled is Zack.
Rohantam a bicajomhoz, de még egyszer hátra néztem és láttam, hogy mind a ketten néznek, és néznek. Még egyszer elmosolyodtam, majd tekertem haza. Út közben csak Jake járt az eszemben. Nem tudtam kiverni a fejemből, milyen áhítattal néztem, és ő is szintén. Tényleg úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok.
Körülbelül 20 perc alatt hazaértem, mert nagyon gyorsan tekertem, amúgy általában 35perc az út oda és 35 vissza. Persze kocsival ez már más. Amint beértem a hátba, Mary már le is támadott.
- Késtél. – közölte higgadtan.
- Tudom és sajnálom. Remélem nem aggódtál sokat.
- Jó-jó. Megesik az ilyen. – Ezt kicsit meglepve hallottam, mert nem szokott ilyen nyugodt lenni, ha valaki késik. – Éhes vagy?
- Kicsit. Mi lesz a vacsora?
- Már a sütőben a hús. 10 perc és kész van. – mondta miközben bekukucskált a sütőbe.
- Rendben. Addig én gyorsan le zuhanyzok.
Amint kimondtam már száguldottam is fel a lépcsőn. Nagyon sok gondolkodni valóm volt. És úgy döntöttem, Mary-t is megkérdezem, hogy honnan ismeri Jacobot. Mert hát ő nem igazán mondta el az egész történetet. Lezárta annyival, hogy „hosszú”. Na mindegy.
Bementem a szobámba, és összeszedtem a pizsamámat, majd mentem is a fürdőbe. Jó forró vizet engedtem magamra, ami lenyugtatott és ellazított. Nem sokáig zuhanyoztam, mert azt mondta a nagynéném, hogy 10 perc múlva vacsora, és nem akartam megváratni. Elzártam a csapokat, majd bebugyoláltam magam egy törölközőbe. Gyorsan felvettem a ruháimat és mentem le. Ahogy gondoltam már meg volt terítve és az asztalon volt a sült hús. Leültem az asztalhoz és már vágtam is az ételből.
- Hát akkor jó étvágyat – mondta Mary.
- Viszont. – mosolyogtam rá.
Evés közben eszembe jutott, hogy honnan is ismeri Mary Jacobot.
- Te, Mary. – Kezdtem
- Hmm?
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. Mi az? Ki vele. – mosolyodott el.
- Hát, ma megismertem egy fiút. Mármint nem is igazán ismertem meg, csak Zack egyik haverja és nagyon sok mindent tud rólam, és én megkérdeztem tőle, hogy mégis honnan tud ennyi mindent és azt mondta, hogy jóban vagytok. Jacob azt mondta, hogy ez hosszú, de én mégis kíváncsi lennék rá. – Láttam a nagynénémen, hogy ez egy kicsit sok neki, és kavargott a feje.
- Ja igen Jake. Jóban vagyunk azóta, hogy az apján segítettem.
- De mégis mi történt? – kíváncsiskodtam.
- Hát, Billy Black-nek gond van a szívével. És épp egy üzletben volt, amikor szívrohamot kapott. Én felhívtam a mentőket, majd bementem vele a kórházba, és szerencsére nem lett nagyobb baja. De azért nagyon megijedtem. És akkor jött be a kórházba Jacob, hogy mi történt az apjával. Ekkor ismerkedtünk meg és azóta jó barátok vagyunk. Hetente szoktam Black-ékhez járni, hogy meglátogassam Billy-t és Jake-et.
- Aha. Értem. – szóval Billy szívrohamot kapott. És Mary segített rajta. Hát erről beszélt Jake. – Oké, csak ennyit akartam tudni.
Épp ekkor fejeztük be a vacsorát. Mary már indult volna, hogy elmosogasson.
- Ne, hagyd csak! Te főztél, szóval a legkevesebb, hogy én mosogatok el.
- De nem! Szívesen megcsinálom. – mondta
- Nem-nem. Ma én mosogatok.
- Hát rendben.. Akkor köszönöm. – mosolygott rám.
Azzal neki is kezdtem a kosz eltüntetésének. Hamar végeztem, kb. 10 perc alatt. Utána felrohantam a szobámba, és levetettem magam az ágyra. Eléggé elfáradtam a mai napon. De szívesen eltöltenék még pár ilyen napot Jake-el. Amikor rá gondoltam, lepkék verdestek a hasamban, és remegett a lábam. Jake. Hogy gondolhatnám, hogy ő viszont szeretne? Ez lehetetlen..
Bárcsak.. bárcsak.. Ezt hajtogatva álomba merültem.
Pont beértem La Push-ba, amikor már elém is szaladt Zack.
- Szia Melanie. – mosolygott rám a fiú.
- Szia. – Álltam meg a bicajjal. – Nos mi lesz a mai programunk? – kérdeztem mosolyogva.
- Nem tudom, mit szeretnél csinálni?
- Nekem mindegy mit csinálunk.
- Sétáljunk a parton rendben?
- Persze.
Sokáig sétálgattunk szótlanul, gyönyörködtünk a tengerben. Amikor egyszer csak valaki elkezdett futni felénk. Mindketten odakaptuk a fejünket, amikor megszólalt az illető.
- Héy, Zack! Hallod öregem? Zaaack! – Amint odanéztem elállt a lélegzetem. Egy fiú volt az aki futott utánunk, olyan volt mint Zack, izmos, bronz színű test, fekete, rövid haj, de mégis.. sokkal jobban nézett ki mint Zack.
- Szia Jacob! Mit szeretnél?
- Szia Zack.. – Azzal rám nézett és nem szólt egy szót sem.
- Jake mit akarsz? Hallod Jake? Jake?! – De ő még mindig csak engem nézett én pedig őt. Nem szakította meg sem ő, sem én a szemkontaktunk. És semelyikünk sem szólt egy árva szót sem. Elmerültünk egymás tekintetében, és tudtam, hogy ő az akire vártam. Azt hiszem szerelem volt első látásra.. A szemezésünkből Zack rángatott ki minket. Egyszer csak megrángatta Jacob vállát és kényszerítette, hogy rá nézzen.
- Héy Jake, figyelsz rám? – Azzal Jake kelletlenül ránézett. – Mit szerettél volna mondani?
- Ja öö.. Elfelejtettem. – mondta, és megint rám nézett.
- Ja tényleg bocsi. Még be sem mutattam Melaniet. Szóval: Melanie Brings, Jacob Black. Jacob Black, Melanie Brings. – mondta Zack.
- Nagyon örülök Melanie. – mosolyodott el Jake.
- Szintén.
- Zack! Ő az akiről meséltem neked? Hogy ideköltözött Maryhez?
- Igen. Tegnap találkoztam vele a tengerparton.
- Ó. Szóval innen tudtál ennyi mindent rólam. – vigyorogtam el Zack-re – De te honnan tudsz rólam ennyi mindent? – fordultam Jake-hez.
- Hát Maryvel elég jóban vagyunk már évek óta. Pontosan 3 éve, amikor is segített nekem bevinni apámat a kórházba.. Mindegy ez hosszú történet.
- Értem.
Észrevettem, hogy már alkonyodik, ekkor ránéztem az órámra, és láttam, hogy 8 óra van.
- Ó a francba! Fél órát máris késtem. Mary ki fog akadni. Bocsi, de mennem kell! Sziasztok. Remélem még találkozunk Jake. – Mosolyogtam a fiúra. – És persze veled is Zack.
Rohantam a bicajomhoz, de még egyszer hátra néztem és láttam, hogy mind a ketten néznek, és néznek. Még egyszer elmosolyodtam, majd tekertem haza. Út közben csak Jake járt az eszemben. Nem tudtam kiverni a fejemből, milyen áhítattal néztem, és ő is szintén. Tényleg úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok.
Körülbelül 20 perc alatt hazaértem, mert nagyon gyorsan tekertem, amúgy általában 35perc az út oda és 35 vissza. Persze kocsival ez már más. Amint beértem a hátba, Mary már le is támadott.
- Késtél. – közölte higgadtan.
- Tudom és sajnálom. Remélem nem aggódtál sokat.
- Jó-jó. Megesik az ilyen. – Ezt kicsit meglepve hallottam, mert nem szokott ilyen nyugodt lenni, ha valaki késik. – Éhes vagy?
- Kicsit. Mi lesz a vacsora?
- Már a sütőben a hús. 10 perc és kész van. – mondta miközben bekukucskált a sütőbe.
- Rendben. Addig én gyorsan le zuhanyzok.
Amint kimondtam már száguldottam is fel a lépcsőn. Nagyon sok gondolkodni valóm volt. És úgy döntöttem, Mary-t is megkérdezem, hogy honnan ismeri Jacobot. Mert hát ő nem igazán mondta el az egész történetet. Lezárta annyival, hogy „hosszú”. Na mindegy.
Bementem a szobámba, és összeszedtem a pizsamámat, majd mentem is a fürdőbe. Jó forró vizet engedtem magamra, ami lenyugtatott és ellazított. Nem sokáig zuhanyoztam, mert azt mondta a nagynéném, hogy 10 perc múlva vacsora, és nem akartam megváratni. Elzártam a csapokat, majd bebugyoláltam magam egy törölközőbe. Gyorsan felvettem a ruháimat és mentem le. Ahogy gondoltam már meg volt terítve és az asztalon volt a sült hús. Leültem az asztalhoz és már vágtam is az ételből.
- Hát akkor jó étvágyat – mondta Mary.
- Viszont. – mosolyogtam rá.
Evés közben eszembe jutott, hogy honnan is ismeri Mary Jacobot.
- Te, Mary. – Kezdtem
- Hmm?
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. Mi az? Ki vele. – mosolyodott el.
- Hát, ma megismertem egy fiút. Mármint nem is igazán ismertem meg, csak Zack egyik haverja és nagyon sok mindent tud rólam, és én megkérdeztem tőle, hogy mégis honnan tud ennyi mindent és azt mondta, hogy jóban vagytok. Jacob azt mondta, hogy ez hosszú, de én mégis kíváncsi lennék rá. – Láttam a nagynénémen, hogy ez egy kicsit sok neki, és kavargott a feje.
- Ja igen Jake. Jóban vagyunk azóta, hogy az apján segítettem.
- De mégis mi történt? – kíváncsiskodtam.
- Hát, Billy Black-nek gond van a szívével. És épp egy üzletben volt, amikor szívrohamot kapott. Én felhívtam a mentőket, majd bementem vele a kórházba, és szerencsére nem lett nagyobb baja. De azért nagyon megijedtem. És akkor jött be a kórházba Jacob, hogy mi történt az apjával. Ekkor ismerkedtünk meg és azóta jó barátok vagyunk. Hetente szoktam Black-ékhez járni, hogy meglátogassam Billy-t és Jake-et.
- Aha. Értem. – szóval Billy szívrohamot kapott. És Mary segített rajta. Hát erről beszélt Jake. – Oké, csak ennyit akartam tudni.
Épp ekkor fejeztük be a vacsorát. Mary már indult volna, hogy elmosogasson.
- Ne, hagyd csak! Te főztél, szóval a legkevesebb, hogy én mosogatok el.
- De nem! Szívesen megcsinálom. – mondta
- Nem-nem. Ma én mosogatok.
- Hát rendben.. Akkor köszönöm. – mosolygott rám.
Azzal neki is kezdtem a kosz eltüntetésének. Hamar végeztem, kb. 10 perc alatt. Utána felrohantam a szobámba, és levetettem magam az ágyra. Eléggé elfáradtam a mai napon. De szívesen eltöltenék még pár ilyen napot Jake-el. Amikor rá gondoltam, lepkék verdestek a hasamban, és remegett a lábam. Jake. Hogy gondolhatnám, hogy ő viszont szeretne? Ez lehetetlen..
Bárcsak.. bárcsak.. Ezt hajtogatva álomba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése