/ Jacob szemszöge /
Emlékszem, csak azért akartam megkeresni Zack-et, hogy megmondjam neki, pénteken összegyűlik a vének tanácsa, és ott lenne a helye. De amikor megláttam Őt, elállt a szavam. Nem tudtam mit csináljak, és hogy mégis mért nem fordítom el róla a szememet. Akkor csak ő számított, még azt is elfelejtettem, hogy mit akartam mondani Zack-nek.. És amikor megszólalt, hát az valami hihetetlen volt. Az a csilingelő, lágy, dallamos hang, zene volt füleimnek. Még soha életemben nem voltam bevésődve senkibe. Bellába pedig csak szerelmes voltam. De ez, ez valami teljesen más volt. Akkor csak ő létezett.
Amikor elment Melanie, akkor Zack máris kérdőre vont.
- Mégis mi volt ez Jake?! – kérdezte
- Nem tudom. – És még mindig kavargott a felyem.
Gyorsan elrohantam, hogy egyedül lehessek, és elgondolkozhassak rajta.
- Héy Jake! Most hová mész? Jake!
- Bocs haver. – szóltam még vissza neki.
Bevésődtem volna? Minden bizonnyal. De ez olyan hirtelen történt. Elmegyek hozzá! Muszáj látnom.. Végülis mondhatom azt, hogy csak Mary miatt megyek. Hogy megnézzem hogy van. Ezen a héten úgysem voltam nála. Épp itt az ideje.
Gyorsan hazafutottam, lezuhanyoztam, felöltöztem, kivételesen vettem pólót is. És már mentem is a furgonomhoz.
- Szia Jake! – szólt utánam egy hang. – Hová mész?
- Mégis mi volt ez Jake?! – kérdezte
- Nem tudom. – És még mindig kavargott a felyem.
Gyorsan elrohantam, hogy egyedül lehessek, és elgondolkozhassak rajta.
- Héy Jake! Most hová mész? Jake!
- Bocs haver. – szóltam még vissza neki.
Bevésődtem volna? Minden bizonnyal. De ez olyan hirtelen történt. Elmegyek hozzá! Muszáj látnom.. Végülis mondhatom azt, hogy csak Mary miatt megyek. Hogy megnézzem hogy van. Ezen a héten úgysem voltam nála. Épp itt az ideje.
Gyorsan hazafutottam, lezuhanyoztam, felöltöztem, kivételesen vettem pólót is. És már mentem is a furgonomhoz.
- Szia Jake! – szólt utánam egy hang. – Hová mész?
- Szia Billy. Csak meglátogatom Mary-t, rég nem láttam.
- Add át neki az üdvözletemet. – mondta. Apu azóta hálás Marynek amióta megmentette az életét.
- Persze átadom! Na szia apu.
- Szia Jake.
Az út a házig csupán 10 perc volt kocsival. Gyorsan odaértem. De láttam, hogy Mary kocsija nincs a ház előtt. Gondolom még dolgozik. Azért megkérdezem Melanie-t. Úristen, mindjárt találkozok Melanieval. Rögtön ideges lettem, bár nem tudtam mért. Hiszen ő is csak egy lány.
Amint lenyugtattam magam, már kopogtam is az ajtón.. Nem nyitotta ki senki. Még egyszer kopogtam, ekkor már hallottam, hogy valaki szól nekem.
- Máris nyitom! – gondolom Mel volt.
Igazam volt. Már hallottam, hogy a kulccsal babrál és végre kinyitotta az ajtót. Kicsit megszeppentem a látványtól. Mel, egy törölközőbe volt, kócos és vizes volt a haja és meg volt szeppenve, kicsit el is vörösödött.
- Öö. Heló. Mary itthon van? – kérdeztem
- Szia, Jacob igaz? – bólintottam – Nem még nincs itthon. Kb. egy fél óra múlva ér haza, öm szeretnéd megvárni vagy vissza jössz később? – mondta elpirulva. Annyira édes volt.
- Hát, megvárnám. De csak ha nem zavarok! – Meg kell mondanom.. én is meg voltam szeppenve. Elvégre nem minden nap találkozok törölközőbe burkolózva a bevésődésemmel. Ezen elmosolyodtam.
- Nem zavarsz. Gyere be. – Majd leültetett a kanapéra. – Öm mindjárt jövök, csak felöltözök. – ismét elpirult és rám mosolygott.
- Persze, menny csak. – mondtam én is mosolyogva.
Két perc múlva, már lent is volt, egy feszülős fehér póló és egy farmer rövidnadrág kíséretében.
- Kérsz valamit inni? – kérdezte meg udvariasan.
- Nem, köszönöm.
- Biztos?
- Igen. – mosolyogtam rá.
- Hát jó. Mért keresed Mary-t, ha szabad tudnom? – kíváncsiskodott
- Minden héten meglátogatom, és épp nincs más dolgom, tehát eljöttem.
- Értem. Nem sokára itthon kell lennie. Felhívom telefonon.
- Nem szükséges! – tiltakoztam.
- Oké. – egyezett bele.
- Addig mesélj valamit magadról. – kérleltem.
- Én? Mégis mit? – szeppent meg. Olyan aranyos volt, amikor elpirult.
- Hát pl. Hol laktál eddig?
- Miamiban. Jó is volt a sok meleg. Na meg a tenger.. Na nem mintha az itteni nem lenne szép! Csak nekem hiányzik a napsütés.
- Hát igen. Itt nem igazán szokott sütni a nap. És mi van a családoddal? Ők Miamiban maradtak? – És ekkor mintha megfagyott volna a levegő. Éreztem, hogy olyan témát feszegettem, amit nem kellett volna. – persze ha nem akarsz róla beszélni, nem kell!
- De, de. Semmi gond. A szüleim és a 16 éves húgom meghalt egy autóbalesetben.. Szörnyű tragédia volt.. Én is bent ültem a kocsiban, de engem megmentettek az orvosok. Ám amikor a többieket próbálták kiszabadítani már nem éltek..
- Részvétem. – rátettem a kezemet a vállára, mire ő felnézett a szemembe. Olyan gyönyörű zöld szemei voltak, és most a szomorúság könnyeitől voltak elhomályosulva.
- Köszönöm. – Ezzel a szóval együtt jött a könnyek áradata. Némán zokogott, és a vállamra hajtotta a fejét. Én csak simogattam a hátát és a fejét.
Amikor elhúzódott, már ment is a konyhába egy zsebkendőért, hogy letörölje az arcára száradt könnyeit.
- Jól vagy? – kérdeztem aggódva.
- Persze. Bocsáss meg, hogy így elkezdtem zokogni, de azóta senkinek nem beszéltem a balesetről..
- Jól van. Csak nyugodj meg. Sírd ki magad, azzal jobb lesz.
Ekkor hallottuk, hogy nyílik az ajtó.
- Hééy Mel! Itthon vagy? Segíts már egy kicsit nekem. – én már rohantam, hogy segítsek. Felkaptam egy nagy bevásárló szatyrot és mentem is a konyhába.
- Áá, szia Jake!
- Szia Mary – mosolyogtam rá, mire ő viszonozta ezt.
- Hogy, s mint? Hogy van apád?
- Köszönöm jól. És ő is. Ja tényleg amíg el nem felejtem. Üdvözöl.
- Én is őt. Majd valamelyik nap meglátogatom. Lehet, hogy viszem magammal Melanie-t is ha nem okoz gondot.
- Ugyan már dehogy okoz gondot. – mosolyogtam rá az említettre, mire ő is elmosolyodott.
- Mary, te egy egész évre előre bevásároltál? Vagy ezt mind meg akarod enni egy hét alatt? – viccelődött Mel.
- Természetesen meg ESSZÜK. De mivel tudom hogy te sosem ennél meg ennyi mindent, ezért meghívnálak téged – azzal rám mutatott – és Billy-t vacsorára, holnap.
- Szíves, örömest elfogadjuk a meghívást. Azt hiszem apám nevében is beszélhetek.
- Ennek örülök.
Majd betessékeltek vissza a nappaliba, és leültettek. Míg beszélgettünk, és végig Mel-t néztem, csak néha-néha pillantottam oda Mary-re, ami fel is tűnt neki, mivel szúrós pillantásokat küldött felém. Mel, néha elpirult, és amikor már nem tudta megállni, hogy nem nézzen rám, akkor találkozott az ő gyönyörű szép zöld szeme, és az én egyszerű barna szemem. El sem hiszem, hogy ebbe a szép lányba vésődtem bele. Egész besötétedett, amikor elindultam hazafelé.
- Hát, köszönöm szépen a holnapi meghívást. Jó éjt nektek. – mosolyogtam rájuk.
- Igazán nincs mit! Viszont kívánjuk.
Még egyszer ránéztem Mel-re aki engem bámult, és már el is hajtottam. Annyi érzés kavargott bennem és még fáradt is voltam.
- Csak hogy haza értél. – teremtett le apám.
- Neked is szia apu.
- Szia.. Jó sokáig voltál!
- Elbeszélgettük az időt. Ja és tényleg, Mary és Melanie meghívtak holnap vacsorára. Igent mondtam. Remélem nincs más programod.
- Melanie? Az-az új kislány a városba?
- Igen Ő.
- Persze, nincs más dolgom.
- Akkor oké. Megyek lefeküdni. Fáradt vagyok, és holnap járőrözni fogok. Jó éjt Billy.
- Rendben. Jó éjt Jake.
Mielőtt lefeküdtem aludni, gyorsan lezuhanyoztam, és már be is bújtam az ágyba. Az én Melaniemmel álmodtam..
- Add át neki az üdvözletemet. – mondta. Apu azóta hálás Marynek amióta megmentette az életét.
- Persze átadom! Na szia apu.
- Szia Jake.
Az út a házig csupán 10 perc volt kocsival. Gyorsan odaértem. De láttam, hogy Mary kocsija nincs a ház előtt. Gondolom még dolgozik. Azért megkérdezem Melanie-t. Úristen, mindjárt találkozok Melanieval. Rögtön ideges lettem, bár nem tudtam mért. Hiszen ő is csak egy lány.
Amint lenyugtattam magam, már kopogtam is az ajtón.. Nem nyitotta ki senki. Még egyszer kopogtam, ekkor már hallottam, hogy valaki szól nekem.
- Máris nyitom! – gondolom Mel volt.
Igazam volt. Már hallottam, hogy a kulccsal babrál és végre kinyitotta az ajtót. Kicsit megszeppentem a látványtól. Mel, egy törölközőbe volt, kócos és vizes volt a haja és meg volt szeppenve, kicsit el is vörösödött.
- Öö. Heló. Mary itthon van? – kérdeztem
- Szia, Jacob igaz? – bólintottam – Nem még nincs itthon. Kb. egy fél óra múlva ér haza, öm szeretnéd megvárni vagy vissza jössz később? – mondta elpirulva. Annyira édes volt.
- Hát, megvárnám. De csak ha nem zavarok! – Meg kell mondanom.. én is meg voltam szeppenve. Elvégre nem minden nap találkozok törölközőbe burkolózva a bevésődésemmel. Ezen elmosolyodtam.
- Nem zavarsz. Gyere be. – Majd leültetett a kanapéra. – Öm mindjárt jövök, csak felöltözök. – ismét elpirult és rám mosolygott.
- Persze, menny csak. – mondtam én is mosolyogva.
Két perc múlva, már lent is volt, egy feszülős fehér póló és egy farmer rövidnadrág kíséretében.
- Kérsz valamit inni? – kérdezte meg udvariasan.
- Nem, köszönöm.
- Biztos?
- Igen. – mosolyogtam rá.
- Hát jó. Mért keresed Mary-t, ha szabad tudnom? – kíváncsiskodott
- Minden héten meglátogatom, és épp nincs más dolgom, tehát eljöttem.
- Értem. Nem sokára itthon kell lennie. Felhívom telefonon.
- Nem szükséges! – tiltakoztam.
- Oké. – egyezett bele.
- Addig mesélj valamit magadról. – kérleltem.
- Én? Mégis mit? – szeppent meg. Olyan aranyos volt, amikor elpirult.
- Hát pl. Hol laktál eddig?
- Miamiban. Jó is volt a sok meleg. Na meg a tenger.. Na nem mintha az itteni nem lenne szép! Csak nekem hiányzik a napsütés.
- Hát igen. Itt nem igazán szokott sütni a nap. És mi van a családoddal? Ők Miamiban maradtak? – És ekkor mintha megfagyott volna a levegő. Éreztem, hogy olyan témát feszegettem, amit nem kellett volna. – persze ha nem akarsz róla beszélni, nem kell!
- De, de. Semmi gond. A szüleim és a 16 éves húgom meghalt egy autóbalesetben.. Szörnyű tragédia volt.. Én is bent ültem a kocsiban, de engem megmentettek az orvosok. Ám amikor a többieket próbálták kiszabadítani már nem éltek..
- Részvétem. – rátettem a kezemet a vállára, mire ő felnézett a szemembe. Olyan gyönyörű zöld szemei voltak, és most a szomorúság könnyeitől voltak elhomályosulva.
- Köszönöm. – Ezzel a szóval együtt jött a könnyek áradata. Némán zokogott, és a vállamra hajtotta a fejét. Én csak simogattam a hátát és a fejét.
Amikor elhúzódott, már ment is a konyhába egy zsebkendőért, hogy letörölje az arcára száradt könnyeit.
- Jól vagy? – kérdeztem aggódva.
- Persze. Bocsáss meg, hogy így elkezdtem zokogni, de azóta senkinek nem beszéltem a balesetről..
- Jól van. Csak nyugodj meg. Sírd ki magad, azzal jobb lesz.
Ekkor hallottuk, hogy nyílik az ajtó.
- Hééy Mel! Itthon vagy? Segíts már egy kicsit nekem. – én már rohantam, hogy segítsek. Felkaptam egy nagy bevásárló szatyrot és mentem is a konyhába.
- Áá, szia Jake!
- Szia Mary – mosolyogtam rá, mire ő viszonozta ezt.
- Hogy, s mint? Hogy van apád?
- Köszönöm jól. És ő is. Ja tényleg amíg el nem felejtem. Üdvözöl.
- Én is őt. Majd valamelyik nap meglátogatom. Lehet, hogy viszem magammal Melanie-t is ha nem okoz gondot.
- Ugyan már dehogy okoz gondot. – mosolyogtam rá az említettre, mire ő is elmosolyodott.
- Mary, te egy egész évre előre bevásároltál? Vagy ezt mind meg akarod enni egy hét alatt? – viccelődött Mel.
- Természetesen meg ESSZÜK. De mivel tudom hogy te sosem ennél meg ennyi mindent, ezért meghívnálak téged – azzal rám mutatott – és Billy-t vacsorára, holnap.
- Szíves, örömest elfogadjuk a meghívást. Azt hiszem apám nevében is beszélhetek.
- Ennek örülök.
Majd betessékeltek vissza a nappaliba, és leültettek. Míg beszélgettünk, és végig Mel-t néztem, csak néha-néha pillantottam oda Mary-re, ami fel is tűnt neki, mivel szúrós pillantásokat küldött felém. Mel, néha elpirult, és amikor már nem tudta megállni, hogy nem nézzen rám, akkor találkozott az ő gyönyörű szép zöld szeme, és az én egyszerű barna szemem. El sem hiszem, hogy ebbe a szép lányba vésődtem bele. Egész besötétedett, amikor elindultam hazafelé.
- Hát, köszönöm szépen a holnapi meghívást. Jó éjt nektek. – mosolyogtam rájuk.
- Igazán nincs mit! Viszont kívánjuk.
Még egyszer ránéztem Mel-re aki engem bámult, és már el is hajtottam. Annyi érzés kavargott bennem és még fáradt is voltam.
- Csak hogy haza értél. – teremtett le apám.
- Neked is szia apu.
- Szia.. Jó sokáig voltál!
- Elbeszélgettük az időt. Ja és tényleg, Mary és Melanie meghívtak holnap vacsorára. Igent mondtam. Remélem nincs más programod.
- Melanie? Az-az új kislány a városba?
- Igen Ő.
- Persze, nincs más dolgom.
- Akkor oké. Megyek lefeküdni. Fáradt vagyok, és holnap járőrözni fogok. Jó éjt Billy.
- Rendben. Jó éjt Jake.
Mielőtt lefeküdtem aludni, gyorsan lezuhanyoztam, és már be is bújtam az ágyba. Az én Melaniemmel álmodtam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése